Törökkanizsa község történelme

Törökkanizsa 1A törökkanizsai község 80 méteres átlagos tengerszint feletti magasságával a Pannon-síkság legkiterjedtebb alacsony fekvésű területe. A löszfennsík ezért szigetszerű jelleggel rendelkezik a vízgyűjtő terület, a megmaradt tavak, rétek és a folyóágak mentén – azok kanyarulataiban alluviális síksággal keresztezve. A domborzat formájaként fellelhetők még a kisebb lőszös-homokos magaslatok, a dombokon gerinc formájában.
E domborzat döntően befolyásolta a lakóhely kiválasztását.

Az élet legősibb nyomai a csiszolt kőkorszakra, a Kőrösi kultúra idejére tehetők, az i.e. ötödik évezred elejére.

Európai viszonylatban kivételes jelentőségű a rézkorszakból való, Podlokányon feltárt 53 sírhely, amely a Bodrogkeresztúri kultúra nyomait viseli.

E vidék a történelmi idők során mindig nyitva állt a különböző népcsoportok – szarmaták, gepidek, hunok, avarok, szlovákok, bolgárok, magyarok, mongolok, törökök és szinte mindig a birodalom határterületén mozgó rómaiak, bizánciak, frankok, morvaiak, bolgárok, törökök előtt.

Törökkanizsa 2Az időszámításunk előtti ötvenedik évtől, s közel öt századon keresztül a községet sűrűn lakott területként népesítették be az iráni eredetű szarmaták s megmaradtak e területen a gepidek és a hunok nagy hulláma ellenére is – akik a nagy népvándorláskor indultak el s átvonultak területünkön, ám nem hagytak sok tárgyi bizonyítékot maguk után. A szarmaták egyik nemzetsége a jászok, akikben a szlávok legősibb nemzetségét ismerhetjük fel. Podlokány fontos VI. századi település lelőhelye.

A sorsdöntő 567. évben a Kaukázus mentéről az avarok nomád népe tört be, államuk székhelyét alakítva ki itt. Közel három évszázadon át éltek e területen. Számtalan temetkezési helyük van, de közülük a legjelentősebb a Szőnyeggyár melletti lelet.

A IX. század elején vidékünk a két birodalom határterületére esik.Nyugaton a frankok, keleten a protobolgárok élnek, akik e föld meghódításáért harcolnak. E terület később ismét a hatalom megszerzésének célpontjává vált, ezúttal a Nagy Morvai Fejedelemség és a bolgárok között dúló harcnak. 824-ben határvonalat alakítottak ki a Tiszán. A szláv és avar alattvalók a bolgárok uralma alatt éltek.

Törökkanizsa 3A sorsdöntő 895-ös esztendőben VI. Leó bizánci császár felkéri a magyar vezéreket, hogy jöjjenek Pannóniába, s segítsenek neki, mert a bolgár I. Szimeon megtámadta a Bizánci Birodalmat. A következő, 896-os esztendőben Pannóniába érkezik a magyarok hét törzse és a velük rokonságban lévő kabarok. Bíborbanszületett Konstantin műveiben e vezérek:Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Nyék, Tarján és Kürt Gyarmat. A teljes X. század a magyarok fosztogató hadjáratainak százada az itáliai, német, görög területekre, amelyek egészen a francia és spanyol területekig terjedtek. Miután a törökországi Árkádia mezején vereséget szenvedtek Bizánctól, Pannóniában telepednek le.

István király 1000-ben vette át a koronát a pápától, s ekkor kezdődik meg a magyarok keresztelkedése.

Törökkanizsa nevének első írásos említéséről és eredetéről nagyon nehéz beszélni. Az első ilyen az osztrák időkből való a Cnesa, Kenesa, Kenesna illetve Knesa formákban, amely a szláv etimológia szerint a fejedelem tartózkodási helyét jelenti (míg sokkal korábban uralkodót jelentett).

A magyar állam e korai századaiból, a XI-XII. századból való a község területén, Majdányon található monostor-együttes, négy templommal és temetkezési hellyel. E komplexum létrejötte összekötettésbe hozható Gellért velencei szerzetes legendájával, amelyben leírják, hogy a monostort görög szerzetesek alapították.

Törökkanizsa 4A XIII. és XIV. században a község, illetve Rév Kanizsa – ahogyan akkoriban hívták, a magyar királyok tulajdonában volt és 1329-ben városi rangot kapott – évi és heti vásárok megtartásának jogával. Mint ahogyan a papi tizedben olvasható, a helység legjelentősebb jövedelmére a só viszonteladásából származó illeték megfizettetésével tett szert.
Ugyanezekben az időkben említik először az okiratok a község mellett Rábét és Gyálát, később pedig Keresztúrt is.
A XV. század elején, Luxemburgi Zsigmod uralkodása idején, 1401-ben a község lakói elveszítik polgári jogukat és a Csáki család fennhatósága alá kerülnek. A XV. század közepén a községnek 300 lakosa és három utcája volt.

A magyar sereg Mohács mezején 1526. augusztus 29-én elszenvedett veresége megnyitja az utat az Oszmán birodalom előtt. 1551-től egészen a végleges požarevaci békekötésig – amelyet 1718-ban írtak alá osztrák és török részről – Kanizsa török uralom alatt állt és a temesvári pasalikhoz tartozott. A magyar-török harcok következtében a lakosság nagy része elmenekült. Azért, hogy visszacsalogassák őket, a törökök enyhébb adórendszert vezettek be a Osztrák-Magyar Királyság idejében alkalmazottnál. Az adókedvezmények és jelentős termőterületek birtoklása nagy tömegeket vonzott. A XVI. században 60 ház volt a községben. Nem sok török élt itt, sem kereskedő és iparos, ám rendelkezett mecsettel és gőzfürdővel. Az Oszmán Birodalom idején a község jelentős és fontos gazdasági központ volt, amely az államnak háromszor nagyobb jövedelmet hozott az akkori Csanádi, megyei központtól.

Törökkanizsa 5Az osztrákok és a törökök között a XVII. században a bánáti területekért folytatott nagy harcokban az akkor Kis Kanizsának nevezett község jelentős szerepet játszott. Az osztrák hadsereg 1694-ben a Tisza-parton védőbástyát, a folyón pedig pontonhidat épített. Az osztrák hadsereg egy része ezen a pontonhídon kelt át, hogy csatlakozzon Szavolyai Eugén csapataihoz s részt vegyen a Zentai csatában. A győzelem után Szavolyai visszatért és katonáival itt pihent meg. A karlováci béke értelmében Kis Kanizsát 1701-ben a törököknek adták át, s ekkortól annak neve Törökkanizsa. A temesvári pasalik, amely határvidék volt, szabad területként állt a letelepedők rendelkezésére, akiket felszabadítottak az adófizetés alól, hogy minél jobban megerősítsék a határt. Akkor Törökkanizsa nagyon erős katonai védelemmel bírt.

A Habsburg birodalom ismét harcot kezdett az Oszmán birodalommal. Törökkanizsa 1716 őszén ennek része lett, amelyet az 1718-as požarevaci békével rögzítettek, amikor a határt a Dunáig tolták ki.

Törökkanizsa 6Az újabb harcok következtében Törökkanizsa ismét kihalt terület lesz. A lakosság zöme elmenekült, és a térség mocsaras, lápos vidékké vált, s a járványok – tifusz, malária stb. – tovább csökkentették az ittmaradt lakosság számát. Hogy Bánátot ismét termékeny rónává tegyék s visszacsalogassák az embereket, a bécsi udvar különböző intézkedéseket vezetett be, amelyek többé-kevésbé eredményesek voltak. Ezek egyike volt a határőrök betelepítése a Maros-menti sáncokról. A Törökkanizsa melletti lakatlan területre 1753-ban szerb határőröket telepítettek. A helyet Mária-Terézia legidősebb fiáról Józseffalvának nevezték el.
Hogy méginkább meggyorsítsák Bánát fejlődését, Bécs elhatározta, hogy elárverezi a Kamara értékeit. Az 1781-ben Bécsben tartott árverésen az újvidéki tehetős kereskedő, Gyurkovics Márkó 15304 törökkanizsai kataszteri holdat vásárolt meg 90.000 forintért, s ezzel Szerviczky-féle nemesi rangot kapott, és élvezve az összes feudális jogot, Törökkanizsa ura lett.

Gyurkovics Márkó örököseinek köszönhetően Törökkanizsára nagyszámú nemes érkezett, akik felépítették saját kúriájukat. Így vált e hely Bánát legnagyobb nemesi központjává.

Törökkanizsa az 1848/49-es forradalom után a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánát kötelékében működött egészen 1860-ig. Az 1866-os, Poroszországgal folytatott harc elvesztése után az osztrákok Európában nagyon hátrányos helyzetbe kerültek, és ez rákényszerítette a bécsi udvart, hogy engedményeket tegyen a magyaroknak. Budapesten 1867. június 8-án magyar királlyá koronázták Ferenc Józsefet s ezzel új államot és királyságot teremtettek, amely államberendezését illetően – kettős monarchiaként– egyedülálló volt Európában. Egészen az I. világháború végéig Törökkanizsa polgárai az Osztrák-Magyar Monarchiában éltek, s ezekben az időkben 29 falu tartozott hozzá.

Törökkanizsa 7A XIX. század végén és a XX. század elején a község gyors fejlődésnek indul: a Tiszán kikötő található, s az utasok hetente kétszer Zemuntól Szegedig hajózhatnak. Az első bankot 1871-ben alapították, az Alföldi Újság pedig 1872-ben jelent meg. Az Önkéntes Tűzoltó Testületet 1881-ben alapították, a pontonhidat 1885-ben építették, a Népi Iskola falait 1888-ban emelték, a kórház építése pedig 1895-ben zajlott. 1896-ban Józseffalván községházát építenek, 1897-ben pedig felavatják a Szegedig közlekedő vasútvonalat. 1901-ben megkezdte munkáját az első nyomda, ahol magyar és szerb nyelven megjelenő lapokat nyomtattak, 1903-ban meg felépítették a járási bíróságot (az önkormányzat jelenlegi épülete). Az első selyemgyár 1908-ban nyitotta meg kapuit, 1910-ben felépül a józseffalvi Szent Száva otthon, 1913-ban vezetik be az áramot, és ekkortól üzemel az első mozi.
Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Törökkanizsának 5067 lakosa van, Józseffalvának pedig 3120. Az első világháborúban nem voltak nagy veszteségek. Egyedül a harctereken vesztették életüket katonáink és a hadifogolytáborok szedték áldozataikat. 1918. november 25-én Újvidéken kihirdették a Szerbiával való egyesítést, majd 1920-ban Törökkanizsa új elnevezést kap, Új Kanizsa lesz, míg a korábbi Józseffalva Obilićevóra változik.

Az első világháború után a község gyorsan fejlődött. 1929-től a Dunai Bánsághoz tartozott, városi ranggal, amely a járás központja volt. Ebben az időszakban járási elöljárósággal, járási bírósággal, postával, távíró- és telefonszolgálattal, tüdőgondozóval felszerelt kórházzal, ortodox és katolikus templommal is rendelkezett.

Volt továbbá Szokol Egyesület, labdarúgó klub, óvoda, elemi iskola és iparos iskola, művelődési egyesület, kereskedők egyesülete, tiszti- és iparos egyesület, vízgazdálkodási szövetkezet és saját villanytelep is. Kaszinó is működött, továbbá két szálloda, hét kávézó és étterem állt a vendégek rendelkezésére.

1941.április 15-én a Harmadik Birodalom katonsága elfoglalta a községet. A kegyetlenül kivégzett áldozatok emlékműve Oroszlámoson található, a törökkanizsai temetőben pedig emlékművet emeltek a háború azon áldozatai tiszteletére, akik helységünkön kívül haltak meg.

A község háború utáni történelme az újjáépítés és fejlesztés, a gazdaság építése, az önigazgatás, a szocializmus, az egypártiság stb… jegyében zajlott, egészen az ország széthullásáig.

Az új világrend, a globalizáció, az európai egységesítés folyamata és a fehér pesis négy olyan jellegzetesség, amely meghatározója a község mai életének.